MADÁRKÖZÖSSÉGEK ÉS HABITAT SZERKEZETEK ÖSSZEFÜGGÉSEI

 

Témavezető: Dr. Jánoska Ferenc egyetemi docens

 

 A kutatás célja: Magyarországon az ország területének 50,7 %-án szántóföldi növénytermesztés folyik. E hatalmas kiterjedésű területeken a biológiai folyamatok menete minden tekintetben az emberi termelő tevékenység függvénye. Az intenzív mezőgazdasági termelés körülményei közepette teljesen eltűntek, illetve eltűnőben vannak azok a természetes élőhely-menedékek, melyek biztosították az élőlény-közösségek fennmaradását e mesterséges élőhelyeken. Ezen élőhelyeket képesek többé-kevésbé helyettesíteni, pótolni a mezőgazdasági területeken létesített erdősáv-rendszerek, melyek telepítésekor elsősorban a szél okozta károk elleni védekezés megvalósítását tűzték ki célul.

 

Az erdősávok hasznosságát e kitűzött cél szem előtt tartásával számos vizsgálat igazolta, de az erdősávokban megtelepedő állatközösségekről kevés adattal rendelkezünk. Néhány felmérés korábban igazolta azt, hogy a mezővédő erdősávok fontos szerepet játszanak az apróvad-gazdálkodásban, illetve szerepük lehet védett állatfajok fennmaradásában, de tartamos, több évre kiterjedő vizsgálatok nem folytak.

 

A hazai kutatások eddigi eredményeinek ismeretében 1989-ben indultak be ilyen irányú kutatások. Azóta minden évben felmérésre kerültek egy erdősáv-rendszer fészkelő madárállományai, így ezen erdősáv-rendszerben már 17 éves folyamatos adatsorral rendelkezünk. Emellett 1992-1994 és 1997-2000 időszakában további 3 területen folytattunk ilyen vizsgálatokat. Vizsgáljuk a fészkelő madárközösségek összetételét, illetve az erdősávok habitat-szerkezetét, és e két tényező összefüggéseit. A vizsgálatok a Kisalföld 4 pontján, Mosonszolnok (LAJTA-PROJECT), Újkér, Sopronhorpács és Sarród erdősáv-rendszereiben folytak. A kutatási területeket úgy igyekeztünk kiválasztani, hogy azok megfelelően reprezentálják a Kisalföld élőhelyi adottságait.

 


 
 

 

MADÁRKÖZÖSSÉGEK ÉS HABITAT SZERKEZETEK ÖSSZEFÜGGÉSEI

 

 

Témavezető: Dr. Jánoska Ferenc egyetemi docens

 

 A kutatás célja: Magyarországon az ország területének 50,7 %-án szántóföldi növénytermesztés folyik. E hatalmas kiterjedésű területeken a biológiai folyamatok menete minden tekintetben az emberi termelő tevékenység függvénye. Az intenzív mezőgazdasági termelés körülményei közepette teljesen eltűntek, illetve eltűnőben vannak azok a természetes élőhely-menedékek, melyek biztosították az élőlény-közösségek fennmaradását e mesterséges élőhelyeken. Ezen élőhelyeket képesek többé-kevésbé helyettesíteni, pótolni a mezőgazdasági területeken létesített erdősáv-rendszerek, melyek telepítésekor elsősorban a szél okozta károk elleni védekezés megvalósítását tűzték ki célul.

 

Az erdősávok hasznosságát e kitűzött cél szem előtt tartásával számos vizsgálat igazolta, de az erdősávokban megtelepedő állatközösségekről kevés adattal rendelkezünk. Néhány felmérés korábban igazolta azt, hogy a mezővédő erdősávok fontos szerepet játszanak az apróvad-gazdálkodásban, illetve szerepük lehet védett állatfajok fennmaradásában, de tartamos, több évre kiterjedő vizsgálatok nem folytak.

 

A hazai kutatások eddigi eredményeinek ismeretében 1989-ben indultak be ilyen irányú kutatások. Azóta minden évben felmérésre kerültek egy erdősáv-rendszer fészkelő madárállományai, így ezen erdősáv-rendszerben már 17 éves folyamatos adatsorral rendelkezünk. Emellett 1992-1994 és 1997-2000 időszakában további 3 területen folytattunk ilyen vizsgálatokat. Vizsgáljuk a fészkelő madárközösségek összetételét, illetve az erdősávok habitat-szerkezetét, és e két tényező összefüggéseit. A vizsgálatok a Kisalföld 4 pontján, Mosonszolnok (LAJTA-PROJECT), Újkér, Sopronhorpács és Sarród erdősáv-rendszereiben folytak. A kutatási területeket úgy igyekeztünk kiválasztani, hogy azok megfelelően reprezentálják a Kisalföld élőhelyi adottságait.

 

 

kép

Az egyik gyakori fészkelő faj, az erdei pityer (Anthus trivialis) fészekalja

kép

Erdei fülesbagoly (Asio otus) fiókája

 

 

kép

Vörös vércse (Falco tinnunculus) fészekalja műfészekben

kép

Vörös vércse (Falco tinnunculus) fészekalja